A tápanyagigény jelentkezésének ideje mellett figyelembe kell venni azt is, hogy a hagymafélék általában alacsony hatékonysággal veszik fel a tápanyagot, főleg, ha a foszfor felvételét nézzük más növényekhez képest. Ez a vastag gyökerek, valamint a kevés és rövid hajszálgyökerek által jellemzett sekély gyökérrendszer miatt van. Emiatt a hagyma gyökérzetének túl kicsi a teljes felszíne a megfelelő tápanyagfelvételhez. Következésképpen a műtrágyázási stratégiának arra kell összpontosítania, hogy a tápanyagokat gyakran és könnyen felvehető formában juttassa a lehető legközelebb a gyökérzónához.
Szilárd kijuttatott műtrágya: egy kis részét az ültetés előtt, a maradékot pedig fejtrágyázással a növény növekedése és igénye szerint. A szárazon kijuttatott műtrágyázás során a tápanyagra azért van szükség nagyobb mennyiségben, hogy meg lehessen előzni a (gyökérzet felépítése miatti) alacsony tápanyagfelvételi hatékonyság következtében kialakuló tápanyaghiányt, valamint, hogy pótolni lehessen a kimosódás és a tápanyagok talajban történő reakciói (megkötése) miatti veszteséget.
Tápoldatozás: a tápanyagoknak az öntözőrendszeren keresztül történő kijuttatása révén a műtrágya közvetlenül a gyökérzónához kerül, s ez növeli a gyökerek tápanyagfelvételi hatékonyságát. A helyi öntözés egy korlátozott nedvességzónát hoz létre, ahol a gyökerek fejlődni tudnak. Ez a gyakorlat egységesebb tápanyagkijuttatást biztosít a növények számára, és lehetővé teszi, hogy a megfelelő tápanyagot a megfelelő időben és a növény igényének megfelelő mennyiségben juttassuk ki.
A lombtrágyázást azért alkalmazzuk, hogy az azonnali tápanyagigényeket ki lehessen elégíteni, illetve ott van rá szükség, ahol a talajfeltételek korlátozzák bizonyos tápanyagok rendelkezésre állását. Leggyakrabban a mikrotápanyagokat juttatjuk ki ilyen formában.