A nedves talaj gyenge levegőztetéshez vezet, ezzel növelve a fitoftórás rothadás előfordulását az almában. A körte általában toleránsabb a gyenge vízelvezetésre.
A magas szervesanyag-tartalmú talajok általában jobban struktúráltak, ezáltal lehetővé teszik a jobb gyökeresedést. Száraz talajon fontos az öntözés, különösen a fiatal gyümölcsösök ültetésekor és növesztésekor. Különösen meleg éghajlati viszonyok között (pl. Spanyolországban) évente akár 6000 mm öntözővíz is használható a növekedés elősegítésére.
A csepegtető öntözés és tápoldatozás egyre elterjedtebb. Fiatal gyümölcsösöknél a tápoldatozás elősegíti a fák korai növekedését és korábbra hozza a termést. A locsolás ("spriccelő öntözés") alkalmazható a rügyeknek és a gyümölcsök fagykár elleni védelmére. A fasorok közötti füvesítés bevett gyakorlat, mely segíti a vízmegtartó képességet, valamint a tápanyagok aggregációját és újrahasznosítását.
Az almatermésűek inkább az enyhén savas talajt kedvelik a semlegessel szemben (pH 5.8 és 7.0 között). Extrém talaj pH értékek tápanyag megkötéshez vagy toxicitáshoz vezethetnek, mely gyenge fa- és gyümölcsfejlődést eredményezhet. Fontos, hogy a savas talajok pH értékét meszezéssel módosítsuk ültetés előtt.