Az almát többnyire mérsékelt éghajlati viszonyok alatt termesztik. A nagyobb rész friss gyümölcsként kerül értékesítésre a piacon. Több, mint 600 000 tonna almalé sűrítmény keletkezik évente, kisebb mennyiséget használnak fel almaborhoz, szárított almaszeletekhez, almapürének, stb.
A hőmérséklet a döntő tényező az almafajtáknál. A magasabb hőmérséklet-igényű fajták, mint például a "Golden Delicious", a "Red Delicious", a "Fuji", a "Braeburn" és az "Idared" jobban termeszthetők melegebb éghajlaton. Általában a legjobb minőségű gyümölcs (szín, íz) olyan területen terem, ahol meleg nappalok és hűvösebb éjszakák vannak, és magas a fény erősség.
Több száz féle alma van, de öt fajta uralja a világpiaci termelést: Fuji, Golden Delicious, Delicious, Granny Smith és a Gala. Alapvetően az almák három csoportra oszthatóak a szüretelés időszaka alapján: nyári, őszi és téli almák.
A legnagyobb csoport a téli almák csoportja, ezek hosszabb ideig tárolhatóak, mint az őszi ("Alkmene", "Goldparmäne", "Jamba") és a nyári almák ("Discovery", "Klarapfel"), melyeket a szedés után rövid időn belül el kell fogyasztani.
A körtéknek két fő csoportja van: európai és ázsiai körték. Az Európai körték (Pyrus communi) népszerűek kedveltek friss gyümölcsként, bár a világ össztermelésének több, mint 40%-át konzervként, szárított gyümölcsként vagy gyümölcsléként értékesítik. Az Európai körte általában édesebb és puhább, mint az Ázsiai körte. A "Bartlett" vagy "Vilmos"-körte valószínűleg a legszélesebb körben termesztett körtefajta a világon. Ez egy "nyári körte".
Más jelentős európai fajták: "Anjou", "Bosc", "Comice", "Hardy" és a "Winter Nelis". Ezek mind téli körték, mert ősszel szüretelik és a téli hónapok alatt értékesítik őket. a téli körték általában jobbak az eltarhatósági tulajdonságaik, mint a nyári fajtáknak, és ezért hosszab ideig tárolhatóak.
Az Ázsiai körtéket (Pyrus pyrifolia, P. bretschneideri or P. ussuriensis) gyakran "nashi körtéknek" vagy "alma körtéknek" hívják, és főleg friss gyümölcsként értékesítik. Ezek teljesen különböznek az európai fajtáktól, és főleg Kelet-Ázsiából - Kínából, Japánból és Dél-Koreából - származnak, mely a termelés központja.
A legtöbb ázsiai kultúrában népszerű gyümölcs a nashi, mely rendkívül lédús, ropogós és az érés során végig ropogós marad. Az európai körtékhez viszonyítva édeskésebb. Inkább szomjoltás miatt fogyasztják, mint éhség csillapítására. Az érési idő rövidebb, mint az európai körtéknél: 600-900 óra a japán változatoknál, és még kevesebb a kínai fajták esetében. A négy leggyakrabban termesztett fajta a ‘Nijisseiki’, a ‘Hosui’, a ‘Kosui’ és a ‘Shinseiki’.