Több olyan kísérletet is találunk, amelyben részletesen bemutatják, hogy az egyes tápanyagok milyen szerepet játszanak a növény fejlődésében. Ezek között találjuk a nitrogénnel, káliummal, magnéziummal, mangánnal, cinkkel, rézzel és molibdénnel végzett kísérleteket is.
Az egyoldalú és túlzott nitrogén alkalmazása elősegítheti a levélbetegségek kialakulását, különösen a tenyészidőszak későbbi periódusaiban, amikor is késleltetheti az érési folyamatot és megnövelheti a penészbetegségek kialakulásának kockázatát.
A kalcium egy fontos tápanyag a gumóbetegségek megelőzéséhez, mivel a sejtfal megerősítésével a gumóhéj is erősebbé válik, így pedig ellenállóbbá tehetjük a növényt egy sor betegséggel szemben. A bór úgy fokozza a kalcium hatását, hogy javítja a tápanyagfelvételt, amivel csökkenthető a sugárgombás varasodás és egyéb gumóbetegségek előfordulása. A cink képes a minimumra csökkenteni a poros varasodás kockázatát, a kén pedig csökkentheti mind a poros, mind pedig a sugárgombás varasodás fertőzésének veszélyét.